Orbán Béla:

Hiúság – romlás - kevélység

Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívo Közösség szombati alkalmán

2013. május 29.

Ezékiel 16:48-50 „Élek én! Azt mondja az Úristen, így nem cselekedett Sodoma, a te öcséd, ő és leányai, amint cselekedtél te és a te leányaid. Ímé ez volt  vétke Sodomának, a te öcsédnek:kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt nála és leányainál, de a szűkölködőnek és a szegénynek kezét nem fogta meg. És felfuvalkodának s cselekedének utálatosságot előttem, és elveszítém őket, mikor ezt megláttam.”

Példabeszédek 6:16-18 „E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog utálat az Ő lelkének: A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek, az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak”

Amikor arról beszélünk, hogy „Sodomának a kevélység volt a bűne”, akkor legyen előttünk annak büntetése is! Ma, amikor körbenézek, akkor alapvető és látható tény a kevélység – nem a hiúság, hanem a kevélység! A hiúság az, amikor többnek mutatom magamat, azaz magamat mutogatom, míg a kevélység az, amikor a másikról azt mondom, hogy „kevés vagy!”, „nem vagy!”, a kettő között óriási  különbség van.

„Kevés vagy, ezért vagyok kevély”. Isten ismeri az ember hiúságát, s bűnként, a bűn gyökereként ott vannak a hiúságnak a következményei, a kevélységet viszont gyűlöli Isten, mert az valamit elvesz, megszűntet, nem fogad el Isten tervéből, és gátolja valamiben Isten akaratát. A hiúság bűn, a kevélység viszont már Isten elleni lázadás!

A Bibliában több kevély állapotot lehet találni, Nehemiás 9:10 „És tevél jeleket és csodákat a Fáraón és minden szolgáin és földének egész népén, mert tudtad, hogy kevélyen cselekedtek a te néped ellen;”  A fáraó kevélyen cselekedett a választott néppel, és Isten ezért adott jeleket és csodákat.

A kevélység az Szodomának a bűne – ha körülnézek a társadalmi helyzetektől kezdve a gyülekezetek állapotáig, mindenhol ez a szodomai állapot van.

Nem kell nagyon messzire nézni ahhoz, hogy olyan helyzeteket láthassunk, ahol ítélet van, ahol nem szólal meg az Úr, ahol nincs válasz Isten szavára, ahol baj van házasságban, közösségben – csak elég arra gondolni, ami Szodománál volt, amit itt Ezékiel könyvében is említ az Írás.

„Kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt nála és leányainál”. Kevélység, bőség, gondtalanság, azaz ma mindenki isten, te nem számítasz! Ezt különösen a generációk között lehet tapasztalni: „Ki ez?”, „Mit akar ez?” Kevélység a gyülekezetekben, egymás között, s családon belül is, „ki ez, mit akar?” Ma ez a trendi, hogy mindenki mindenkit leír. A saját szemünkkel láthatjuk, ha bejön valaki közénk és körbenéz: „Ez?” – csak egyetlenegy szót mond ki! – s ez szólhat emberről, tárgyról, teremről, a házadról, lakásodról, biciklidről, bármiről. A kevélység elszólja magát: „Ez?” – s ebben benne van az „én” istenítése. Te le vagy írva, de ezzel nem azt akarom bizonyítani, hogy „lásd, hogy én milyen szép vagyok”, hanem „te nem vagy!”. Te nem kellesz, amit te csinálsz, az nem ér semmit, amiben élsz, az nincs! – és mondhatnám a kevélység mindennapos játékait! Az idősek irányába a kamaszkortól kezdődik a kevélység, „mit akar az öreg?”, s a kamaszoknál lehet látni, hogy Isten nem beszél a kevélyekkel, hanem hagyja őket beleesni a kevélység következményeibe!

Jób könyvében, a Zsoltárokban és mindenhol előjönnek a kevélység jellemzői: Isten nem szól, hanem hagyja a kevélységet.

Lenézed a testvéredet? Akkor ennek következményeként nem lesz testvéred!

Lenézed, semmibe veszed azt, ami Isten ajándéka a másik életében? Akkor te nem fogsz kapni ajándékot, akkor neked nincs ajándékod, s magadban hiszel és nem Istenben!

A Fáraó kevélyen nézett a választott népre, és Isten jeleket és csodákat tett! A kevélység folytatása, ha az ember lenéz, kevélyen leír valakit, akkor azt Isten megmutatja, hogy ellenálljon a kevélynek! A „kevély szemeket Isten megalázza”.

„boldog ember az, aki nem fordul a kevélyekhez” –Aki nem liheg, hogy „de nagy vagy”, nem tekinti őket isteneknek.

101. Zsoltár 5.verse: „Aki titkon rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt; a nagyralátót és a kevélyszivűt, azt el nem szenvedem”. Istenhez nyúl, aki kevélykedik, aki nemlétezőnek nézi a másikat! Senkire és semmire nem mondhatjuk azt, hogy semmi!

„Énhozzám képest ez semmi” – hányszor de hányszor mondjuk ezt a hétköznapokban! Mi lesz annak a következménye, amikor Magyarországon azt mondják, hogy „Mi az az Európa”? „ÉN?” – Te nem is vagy! Nem csak a politikában, hanem a gyülekezetekben is ott van az a kevélység, amely a bűnnek a kezdete.

Márk 7:21 „Mert onnan belülről, az emberek szívéből származnak” – ez a különbség a hiúság és a kevélység között! A hiúság az a test és a gondolatok kívánsága, hogy „több akarok lenni”, a kevélység pedig annyit jelent, hogy a szíved, a szellemed romlott el.

Jakab 4:6 és 1Péter 5:5 „mert Isten a kevélyeknek ellene áll”. Ebben a világban körbevesz bennünket a kevélység, alaptrendi a kevélység, s a mi életünknek is az alapvető problémája a kevélység, egyrészt azért, mert kapcsolatban vagyunk és érintkezünk a világgal, másrészt bizony a hiúság folytatása a kevélység: Jó családba születtél, ahol kinyalták a füledet, és megéled azt, amit Szodoma lányai – a jólétet és a gondtalanságot – és ott a kevélység, pedig semmid sincs, mert elvesztetted azt, amit Isten számodra adott! Elvesztetted, mert semmibe nézted a testvéredet, akiben megláthatnád Isten azon ajándékát, ami ő, s amije van. Nálunk bizony rendszeres a kevélység, menj ki az utcára, mintha nem is léteznél! Egymást veszítjük el! Körbenézünk, hogy „mi ez, milyenek az utcák, a házak, a város” – kevélyek vagyunk! Még a környezetedtől is magadat vágod el!

Példabeszédek 8:13„Az Úrnak a félelme, a gonosz gyűlölése; a kevélyeket és a felfuvalkodást és a gonosz utat, és az álnok szájat gyűlölöm”

A kevélység sokszor bennünk van: nem veszünk tudomást a másikról! – Nincs! Ez nem hiúság, hogy „én több vagyok”, és nem gyerekes versengés! Emberek mennek egymás mellett és mégis egymaguk vannak... nincs! Leírtuk, nem érdekel, hogy mit mond. Nincs Ige, amit mástól kaphatsz, nem kapsz a másiktól szeretetet, mert leírtad! A kevélységed öngól és önpusztítás!

Példabeszédek 16:18 „A megromlás előtt kevélység jár”. Mennyi romlott élet van? Egyre inkább romló kapcsolatokat, házasságokat és rendszereket láthatunk! Nem a versengés, nem a vita, a büszkeség vagy a hiúság (szebb akarok lenni a másiknál), hanem a kevélység, ami ezeken túllépve többnek gondolja magát a másiknál: „Te nem vagy senki” – s itt kezdődik a megromlás.

„Kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt nála és leányainál” – nagyon sokan a mai fiatal generációban ebben szenvednek! Még akkor is jólétük és gondtalanságuk van, ha valójában nincsen, szüleiknek köszönhetően, mert amerikai példára úgy lettek nevelve, hogy „te mindig több vagy az apádnál”! Amerikában ez alappedagógia: „úgy neveld a fiad, hogy mindig nagyobb legyen nálad!” Nagyobb is lesz, és nem lesz veled többet, ő fog kihajítani téged a szívéből, és máshonnan is! Mi tanítjuk és öltjük és ültettük bele a generációkba a kevélységet! „Az én gyerekem!” A mások gyerekét meg semmibe veszem! Én gyerekem – te gyereked, én feleségem – te feleséged, az én pénzem – a te pénzed című játékok, és mindenféle variációba felhozhatom...

„Én, én, én”, „csak egyedül én számítok” – ez a kevélység! – s ez a családokban kezdődik, ahol én vagyok valaki, és rajtam kívül nem számít senki más!

„Apuka egyszem gyermeke!”, „Anyuka egyszem kisfia” és elindul a bálványozás miatti kevélység. Mindent megkap, anyagilag is, „kisfiam ne csinálj semmit, majd én megcsinálom”, „majd én elmosogatok”, „még meg is halok helyetted, ha kell”, „az életemet adom érted kisfiam, kislányom!”. Milyen szodomai állapot ez, s figyelembe se vesszük, majd nem értjük, hogy miért van romlás az életeinkben! „Én vagyok én”, s más nincs! Ölöm a másik embert, pusztítom Isten ajándékát. Nem kaphatom meg más embertől Isten ajándékát, s nem marad mellettem egyetlen ember sem, mert kevély vagyok, másokat mint eszközöket, mint valamiket nézem, akik csak úgy vannak! „Én több vagyok”, „Nekem több van”, „Őneki nincs” és „Ő senki” – így élünk, erről szól az a verseny, amely ember és ember között megy! Egymást írjuk le! A múltat végképp elfelejteni, elfelejteni a szülőket ... leírni, kinyírni!

A romlás úgy kezdődik, hogy valaki valamit elrontott! Romlás kezdete a kevélység! Oda kell figyelni a Példabeszédek szavaira, amelyek mind bizonyságok, mégha negatív bizonyságok is! Akkor lehet számolni társadalmi romlásra, amikor a kevélység betette a lábát. Akkor kezd romlani a házasság, ha a nagyravágyás kevélysége odáig visz, hogy már nem érdekel semmi önmagamon kívül, s akár a férjemet vagy a feleségemet is semmibe veszem.

Tudod hányszor vesznek semmibe? Sírni kellene, amikor semmibe veszik Isten Igéjét, mert kevélységük a romlást elindítva a halálig megy! A kevélység mennyi emberi kapcsolatot el se indít, s a meglevőket szétrongálja, szétrombolja. Nincsenek emberi kapcsolatok mert a kevélység, az eledel bősége és a jólétemben a másik nem érdekel, leírom. Ha nekem van eszem, akkor kit érdekel a másik gondolata, ismerem a Bibliát, hát kit érdekel, hogy mit mond a másik...

A bőségen kívül még jelen volt a gondtalan békesség is Szodomában. „Békességem van” – hamis üdvbizonyosság – én vagyok a király, vagy a királynő, én vagyok én, s rajtam kívül nincs senki más! Ez a gondtalan békesség ez maga a halál. A halálban nincsen gond, nincsen felelősség, a szellemben halott ember elvan mint a befőtt, de nem él!

Jó lenne megnézni, hogy a mi hiúságunk túllépett-e a határain, s nem lépett-e be a kevélységnek a dimenziójájában, amikor leírom a testvéremet, leírom a férjemet, a gyerekemet! Mindent, amit látok leírok, mert nekem van igazam, mert én vagyok minden felett, a többiek meg mind semmik és senkik. A hiúságból egyenes út vezet a kevélységbe! Isten gyűlöli, ha valaki lenézi a másik embert, és a másik ember fölé helyezi magát, mintha nem lenne, mert ha valaki fölé helyezem magamat, akkor máris azt mondom, hogy „neki nincs annyi esze, mint nekem”, „nincs annyi pénze, mint nekem” stb. Közben meg lehet, hogy van neki, s hogy közösen kellene használni, egymáshoz kellene igazítani, összeilleszteni, de a kevélység ezt nem engedi! Nem működnek házasságok, közösségek, gyülekezetek, nem működik semmi, mert én nem hiszek a másiknak és ezzel leírtam! Nem hiszem Isten Igéjét – hisz én jobban tudom – s ezzel halottá nyílvánítom Isten Igéjét. A kevélység halottá nyílvánít, a kevélység kezdete, a romlás kezdete, ami meghal az feloszlik, elrohad. Elrohadhat egy házasság, elrohadhat bármilyen emberi kapcsolat – a kevélység a Sátán egyik kemény eszköze!

Sámuel születésekor, anyja, Anna hálaadása, éneke: „ne szóljatok oly kevélyen, szátokból ne jöjjön kérkedő szó, mert mindent tudó Isten az Úr, a ti cselekedeteiteket Ő ítéli meg”,  hálaénekében már figyelmezteti az ellenséget: „ne kérkedjetek!” Láttok egy csecsemőt, de én tudom, hogy mi az ő elhívása. Odaadtam Istennek és tudom, hogy milyen feladatot fog kapni, tudom, hogy az Ő kezében hatalmas eszköz lesz, te ne próbáld ne látni, mert Isten lát benned mindent! Anna tudta, hogy az a megszületett gyermek már az ellenség támadása alatt van, rossz szemmel nézik, hogy „mit akar ez”, s Anna első szavaiban, énekében benne van: „Isten Mindentudó, te ne nagyon kevélykedjél!” Ha megszületik valaki életében valami, akkor te ne legyél nagy keresztény, ne kevélykedjél, mert önmagad kerülsz a romlásba, és nem ő, mert Isten akarata soha nem fog elromolni! Anna is tudott imádkozni már akkor a fiáért!

Ne kevélykedj azért, hogy zsidó vagy (vagy keresztény) és a többiek le vannak írva, mert elveszíted a testvéredet! Ne kevélykedj azon, hogy férfi vagy és a nő húsz fillért se ér, ne kevélykedj nőként, hogy „én tudok mindent” és a férfi csak egy akárki! Ne kevélykedjél már, mert a romlás itt kezdődik! A nagy női öntudat mint a nagy férfi macsó is bizony kevélykedés! Egyformának kellene lenni és nem leírni bárkinek a bármi Istentől kapott elrendelését és talentumát és bármi mását! Ne kerülj a másik fölé és ne kívánd őt irányítani!

Ne mondd azt, hogy „ez semmit nem ér”, mert ha azt Isten adta, akkor Isten ellen mész! S Isten gyűlöli, amikor az Ő áldásai, az Ő bármilyen szükséges eszközeihöz, embereihez hozzányúlsz! S amikor Isten gyűlöl valamit, akkor eléggé fájdalmas tud lenni, amikor egyszer erre rákérdez!

Nem kell nagy kereszténynek lenni, csak kereszténynek! Nem kell mindenek felett levő igazságodnak lenni, nem kell egyedül üdvözítő hitednek lenni! Ne kevélykedj, a kevélységed másokat legföljebb elriaszt, de te halsz bele! Lehet, hogy a te kevélységed miatt nem tér meg senki, de máshol meg fog térni ha az Isten akarata az ő akaratával találkozik, egyezik, de te vesztes leszel. Ne kevélykedj, mert mint ahogy Moáb, te is megkapod érte a bűntetésed!

Isten nem szereti azt sem, ha valami romlás kezdete van! A hiúságodnak az a következménye, hogy kevély leszel! Ne tartsd magad nagynak, szépnek és különbnek és ne is próbálkozz azzal, hogy szebb, nagyobb és különb legyél, mert holnap egyedül maradsz a kevélységedben! Senkinek sem kell a kevélység, mert senkinek nem kell az, hogy leírják, lemocskolják, lefikázzák, így ebben te leszel a vesztes, te, a kevély! Csak egyszer ne hallgasd az Igét, s lehet, hogy már emiatt nagy veszteség ér, csak egyszer írj le valakit, és lehet, hogy pont ő lett volna az, aki szólt volna neked, s te halottá tetted magad felé!

Leírtad? Nem számít? Semmi és senki? Önmagad ellen tettél! Mert ha azt, amit Isten adott, azt nem fogadod el a másik emberben, akkor nemcsak magaddal toltál ki, hanem átkot is hoztál a fejedre, mert nem gazdagodtál, nem épültél más által! A divatok is ilyenek: „neki csak egy öreg Opelje van” – elveszíted őt és elárulod magad, miközben lehet, hogy neked még biciklid sincs! De a kevélység ott van benned, mert hoztad, mert beléd ültették a szüleid vagy valaki más, hogy te vagy a kis hercegnő, te vagy a főnök, az igazgató!

Ezeket a szodomai állapothoz vezető bűnöket nemcsak fel kell ismerni, hanem szabadnak is kell tőle lenni! Nem vagy te több, nem vagy valaki, s mások se írhatók le, törölhetők ki e világból! Te is ugyanolyan vagy, mint a másik! Arányában, feladatában, talentumjaiban más-más, de ugyanolyan vagy! De ne legyél ugyanolyan kevély, mint a másik, mint ami ma divat, hogy mindenki a másikat leírja, miközben egymást semmibe véve átnézünk egymáson, hogy „nem az én gondom”, „nem az én felelősségem” – békésen, nyugodtan, gondtalanul élünk, mint Szodoma. Szodomának viszont van egy következménye!

Ha valami romlás van az életemben, ha valami elkezdődik, de aztán romlásnak indul és elrohad, akkor ott jelen van a kevélység! Bemész egy házasságba és lenézed a másikat, semmibe nézed a gondolatát, az ügyességét, a hozományát szellemben, lélekben, fizikailag, mert „én vagyok” – ezt Jezabelnek hívják, s neki is az utcakőről nyalták fel a kutyák a vérét! A saját csapdájába esett bele! Ha romlásnak indul valami, keresd a kevélységet, a hiúság folyamadványát és következményét!

Sokszor lehet látni, hogy rádnéznek: „na, ki ez?”, a semmibe keresnek valamit, mert semminek néznek; elmennek hozzád, körbenéznek: „ennyi?” A kevélység nagyon hamar lelepleződik! „Nekem is van gyerekem” – már le is írtam a másikat. Mindig ott van az az átkozott „én”, amikor ő nincs, de én vagyok és rajtam kivül más nincs! Megromlott, meghalt sok minden! Az életünkben nagyon sok meghalt és bomlandó félben levő dolog van.

Keresd mindenhol azt a kevélységet, amely Szodomában alapvető dolog volt – eledel bősége, „köszönöm, én jól vagyok”, sőt, papa és mama ellát állandóan csomagokkal az iskolában, a kollégiumban, sőt, még a házasságomban is a kosarak érkeztek a szatyorokkal, az eledel bősége, hogy „nekem mindenem van, nem érdekel a másik” és a gondtalan békesség „az én világom az én világom, és nincs benne más, csak én” -  hát úgy is maradsz!

Istennek az a szava, hogy „gyűlölöm”, „nem szívlelem”. Jó lenne, ha eszünkbe  jutnának ezek a szavak, amikor a romlás elindul, mert a kevélységünknek még ennél rosszabb következménye is van, mert ha Isten valamit gyűlöl, azt ki is írtja és meg is szünteti, mert Isten az Övéit megvédi! Isten minden teremtményét és ajándékát, minden talentumodat meg fogja védeni mindazoktól, akik kevélységben élnek!

Óvakodj a kevély szemektől, mert Isten a kevély szemeket gyűlöli! Már a nézésünkkel is leltározunk és sokszor a szavaink csak utána jönnek. Hányszor írtunk le másokat, akár a saját gyerekünket. „Hát ennyi amit produkáltál? Ez semmi!” És a gyerek soha többet nem tud teljesíteni, mert a kevélységed romlást hozott az öntudatában, az önbizalmában, és nem lesz képes dolgozni, tönkretettél egy életet! Ahányszor leírtál valamit, annyiszor voltál kevély, annyiszor tettél Isten ellen! Isten nem szívleli ezt! Mindezt le kell tenni és rendezni kell, s az egymás elfogadása az, amikor a kevélység helyett a szeretet működik, ebben van benne, hogy az eledel bőséges ugyan, de megosztom a másikkal, s ebben van az a gondtalan békesség, hogy egymással békességben vagyunk és áldottak vagyunk ebben a békességben.

A hiúság folytatása a kevélység. A gyermekeinket ne neveljük hiúságra, s ha kevély lettél, nézd meg a hiúságodat. Nem annak a hibája aki téged hiúvá tett, mert te lettél kevély, aki nem fogad el semmit és senkit, csak önmagad produktumát (ami nem létezik), önmagadat, aki egyedül nem ér semmit! Oly mindegy, hogy a szülők tették, vagy egy munkahelyen nyomtak fel, ne szédülj el a hiúságodban, mert annak a vége kevélység! Bárcsak sokszor ezt a szülők tudnák, mert ha nem nyalogatnák, meg istenítenék a gyerekeiket, akkor azok nem lennének romlott életű, mások életét rongáló, házasságokat, közösségeket, minden emberi és Isten által adott dolgokat romboló, romokba döntő emberek!

„Isten a kevélyeknek ellenáll” – ez bizony kemény ítélet! Megálljt parancsol, onnan nincs tovább! Nem rongálhatod, nem ölheted és nem bánthatod Isten munkáját! A kevélység gyökere az Bálám tévelygése és Kóré lázadása együtt! A lázadás és a tévelygés! Bálám látta, tudta, fenntről nézte a választott népet; Kóré benne volt – mindent tudtak, és mégis! Azonban még mindig lehetsz alázatos, lehetsz megtört szívű és kimondhatod, hogy „nem akarok kevély lenni” és megszabadulhatsz! A romlás akkor életté lesz, a kapcsolatok élővé lesznek, s ahol elkezdődött a romlás, ott elkezdődhet a szabadulás, a tisztulás. A megingott, megsebződött házasság, közösség újra meggyógyulhat! A kevélység halálos betegség, minél előbb meg kellene szabadulni tőle!

HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.

A FELHASZNÁLÁS FELTÉTELE, HOGY AZ ÍRÁSOK BÁRMELY FORMÁBAN TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA, A MÁSOLATOK TOVÁBB ADÁSA ENGEDÉLYÜNKKEL, TELJES TERJEDELEMBEN ÉS VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL, FORRÁS MEGJELÖLÉSÉVEL TÖRTÉNHET, VALAMINT KIZÁRÓLAG INGYENESEN ADHATÓK TOVÁBB.

Copyright © 2005-2013 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő közösség
JHVH  NISSZI Szolgálat